fbpx

Mir?l mesél a zárai oroszlán?

Biztosan te is többször átsétáltál már Zára f?kapuján, de vajon elgondolkodtál-e már azon, hogy miért díszíti egy nyitott könyvet tartó szárnyas oroszlán a kaput?

 

Az oroszlánnak látszólag semmi köze nincs Dalmáciához, hiszen az egykori Velencei Köztársaság jelképe volt. Ha jártál már Velencében, ismer?s lehet Szent Márk szárnyas oroszlánja.

Kíváncsi vagy rá, hogyan és miért került Dalmáciába?

Ha a Tengeri orgonát, a Napüdvözletet vagy a Szent Donát templomot már sokszor láttad, és valami új dolgot fedeznél fel a városban, tarts velünk: elmeséljük a város középkori történetének egyik fejezetét, amikor Velencei hajók sorakoztak Zára kiköt?jében.

Velence és a horvát kalózok… hogyan kezd?dött?

Velence jelképe, a szárnyas oroszlán a nyitott Szentírást tartva hirdeti a békét, és közben jelzi, hogy kész a háborúra…

Az Adria túloldalán, a lagúnák védelmében megbújó Velence számára – term?földek és nyersanyagok híján – a tengeri kereskedelem jelentette az egyetlen lehet?séget a felemelkedésre. Konstantinápolyhoz és Egyiptomhoz már az ezredforduló táján szoros kereskedelmi szálak f?zték, hozzájuk pedig az Adrián keresztül vezetett az út.

Méghozzá Dalmácia szigetvilága mentén,  hiszen a velencei gályák a part menti szigetek közötti zegzugos vízi utakon haladva védelmet élveztek a tenger kiszámíthatatlan szeleit?l: a sirokkótól, a bórától, a misztráltól, és használhatták a biztonságos kiköt?ket is.

Azonban nemcsak az id?járás és a tenger szeszélyei fenyegették a szigetek között közleked? hajókat, a szigetek ugyanis remek búvóhelyül szolgáltak a horvát kalózok kicsi és mozgékony hajói számára is, akik rejtett öblökb?l leselkedve várták a kínálkozó alkalmat, hogy lecsapjanak a velencei gályákra és elrabolják értékes rakományukat.

Velence másfél évszázadon keresztül szakadatlan harcban állt a kalózokkal.

 

Orseolo Péter, az éles esz? dózse felismerte, hogy a Köztársaság jöv?je a tengeri kereskedelem sikerén áll vagy bukik, így legfontosabb feladatának tekintette, hogy megtisztítsa az Adriát a horvát kalózoktól, és biztonságossá tegye a keresked?hajók útvonalát. Hajóhadat épített, hogy felszámolja a kalózok jelentette fenyegetést.

A dózse hadba vonulásakor rendezett szertartáson a püspök átadott a dózsénak egy gy?zelmi zászlót, talán az els?t, amelyen Szent Márk oroszlánja volt látható – vörös háttér el?tt haragos aranyszínben, szárnyakkal és koronásan: mancsai között tartva a nyitott Szentírást.

Harc a horvát kalózok ellen

A hader?vel aztán végighajózott a part mentén, mire a látványos flotta erejét?l tartva sorra hódoltak be a városok, többek között Parenzo (Pore?), Ossero (Osor), és Pola (Pula), valamint ekkor került el?ször Velencei fennhatóság alá Zára is.  Ezért találkozhatunk nemcsak Zárában, hanem Dalmácia más városaiban is a város jelképével, a szárnyas oroszlánnal, ami büszkén hirdeti Velence egykori fennhatóságát, és hirdeti páratlan stratégiai és diplomáciai képességeit is, ami segítette ?ket nemcsak Dalmácia, hanem a Földközi-tenger keleti medencéje feletti irányítás megszerzésében is.

A dalmát partmenti városokkal ellentétben a kalózok nem adták meg magukat egykönnyen. A Neretva folyó torkolatvidékét védelmez? er?drendszerük egyikén, a mai Lastovo szigeten (akkori nevén Lagosta) makacsul tartották magukat.

Habár a velenceiek els? támadásai kudarcba fulladtak, végül mégis diadalt arattak. Az els?, eredménytelen támadások után ugyanis cselhez folyamodva a frontális támadás helyett az er?d feletti erd?n át megtámadták az ivóvíz ellátást biztosító tornyokat, megadásra kényszerítve a véd?ket, akiket láncra verve hurcoltak el a velenceiek.

A kalózok jelentette fenyegetés megsz?nt, és ett?l a gy?zelemt?l kezdve a mindenkori dózse a ’Dux Dalmatiae’, Dalmácia ura rangjelölést is viselte.

A Földközi-tenger „kalmárköztársasága” el?tt megnyílt az út, hogy a tengeri kereskedelem révén mesés gazdagságra tegyen szert és kiterjessze befolyását az egész térségre.

Dalmácia nem adja könnyen magát

A megsarcolt, behódolt tengerparti városok persze id?r?l id?re fellázadtak függetlenségükért. Zára például többször is lerázta magáról Velence fennhatóságát. Többek között 1181-ben III. Béla magyar király segítségével, akinek uralma alá került. De a Velencét?l való függetlenség nem volt tartós: egyedül csak Raguza, azaz Dubrovnik tudta mindvégig meg?rizni önállóságát.

Zára stratégiai jelent?ség? földrajzi fekvése és gazdagsága miatt a keresked?állam figyelmének középpontjában állt. És furcsa módon éppen egy keresztes hadjárat segítette Velencét a város leigázásában.

Pápai követek érkeznek…

A tengerészek tapasztalata és a hajózás, hajógyártás mesterségének ismerete nemcsak a tengeri kereskedelemben volt el?nyös Velence számára.

1201 nagyböjtjének napjaiban 6 francia lovag érkezett, akik III. Ince pápa kérésére keresték fel a velenceieket. A pápa ugyanis keresztes hadjáratot szervezett a Szentföld visszahódítására. Miután a korábbi keresztes hadak csúfos vereségeket szenvedtek a szárazföldön, nyilvánvalóvá vált, hogy az akció csakis a tengerr?l érkez? hadjárattal lehet eredményes. A pápának és a keresztes seregnek szüksége volt egy tengerésznépre, akik megfelel? tapasztalattal és szakértelemmel, valamint er?forrásokkal és technikával rendelkeznek ahhoz, hogy áthajózzák a keresztes sereget a Földközi-tenger keleti medencéjébe. Nem véletlen tehát, hogy a pápai követek útja épp ide, a keresked?városba vezetett.

Enrico Dandolo, a vak dózse óriási lehet?séget látott a pápától kapott megbízásban, egyúttal hatalmas kockázatokat is. A tervek szerint mintegy 30 ezer f?b?l álló keresztes sereg elszállításához elegend? hajóflotta építése ugyanis másfél évre minden kapacitásukat lekötötte. A nyereség érdekében azonban az agyafúrt dózse a megállapodás feltételeként szabta, hogy minden tengeren és szárazföldön, pénzben és földben megszerzett zsákmány fele a várost illeti mindaddig, amíg szövetségük tart. Cserébe nagylelk?en felajánlotta 50 hadi gálya megépítését a város saját költségén. Végül 94 ezer márka fizetségben állapodtak meg a követek, amiért Velence átszállítja és élelemmel látja el a sereget. Habár a fizetséget kés?bb 85 ezer márkára tudták lefaragni a pápai követek, ez a pénz így is hatalmas összegnek számított. 

Bajban a keresztes sereg

A pápa és keresztes hadurai számításaiba azonban súlyos hiba csúszott. A tervezett 30 ezer f?s seregnek csak töredéke érkezett meg végül Velencébe, ?k is jelent?s késéssel, így a városállamnak ígért pénz nem gy?lt össze maradéktalanul.

A dózse, aki becsapva érezte magát, úgy határozott, hogy addig szó sem lehet a sereg útnak indításáról, amíg a tartozást ki nem egyenlítik. A „foglyul ejtett”, városból kiebrudalt hader? a lagúnákon, a várostól távolabb táborozott le, és feszülten várakozott a helyzet rendezésére. A f?urak kétségbeesett pénzgy?jtése során már saját értékeiket is zálogba adták a városnak, de még így is hiányzott 34 ezer márka – 9 tonna ezüst. A hadsereg soraiban pedig egyre n?tt az elégedetlenség. 

A már már lázadásig fajult helyzet feloldása érdekében a dózse tanácskozást hívott össze, ahol két megoldási lehet?séget vázoltak fel: vagy el sem indulnak a keresztes sereggel, és megtartják a már kifizetett 51 ezer márkát, vagy elindulnak, és az útközben ejtett hadizsákmányból egyenlítik ki a tartozást. 

El?bbi javaslat elfogadása esetén a dózse úgy érezte, hogy az egész keresztény világot magára haragítaná, így végül az utóbbi mellett döntött: színpadiasan állt ki a Szent Márk téren gyülekez? tömeg elé, hogy bejelentse: elhajózzák a keresztes hader?t kérésük szerint, mi több, id?s kora ellenére (ekkor 90 éves volt) ? is harcolni fog és vezeti a velencei sereget ?ket életre halálra.

Nagy lehet?ség el?tt a Velencei Köztársaság

De a színpadias kinyilatkoztatás mögött egészen más érdekek húzódtak meg, mint a keresztes hadjárat támogatása: a dózse figyelme a dalmát városokra, azok stratégiai jelent?ségére és gazdagságára irányult.

Mivel Orseolo Péter 1000 környékén lezajlott ’hódítása’ óta a Záraiak – III. Béla királyunk segítségével- függetlenedtek Velencét?l, a dózse megszegettnek találta a város korábban tett h?béresküjét. Ami még ennél is nagyobb vétség volt, hogy Zára lakói összesz?rték a levet Pisával, Velence ?srégi tengeri vetélytársával.

A történelmi kutatások tanúsága szerint a dózsénak esze ágában sem volt úgy végig hajózni az Adrián a keresztes sereggel, hogy ne tanítaná móresre az engedetlen záraiakat.

 

Feltett szándéka volt, hogy az összeverbuvált keresztes flottát az ? óriási tengeri haderejükkel felhasználják az Adriai-tenger fels? részére kiterjesztett hatalmuk megszilárdítására, az engedetlen városok megrendszabályozására, a kalózok letörésére és a tengerjárók megadóztatására.

A keresztes hadurakkal zárt ajtók mögött folytatott tárgyalások során úgy találta a dolgot, hogy az év e kés?i szakában már nem tanácsos keletre hajózni, ám a velenceiek a 34 ezer márka adósság törlesztésének elhalasztását sokkal könnyebb szívvel vennék tudomásul, ha ?k viszont segítenének Zárát térdre kényszeríteni. A hadurak, akiknek vállára a 34 ezer márka tartozás nehezedett és akik ezért attól tartottak, hogy az egész keresztes hadjárat kudarcba fullad, elfogadták a javaslatot.

Keresztesek a keresztények ellen

A játszma rendkívül ellentmondásos helyzetet szült: A keresztes hadjárat els? célpontja a keresztény és katolikus Zára város lett, amelynek akkori magyar ura, Imre herceg maga is felöltötte a keresztet. Vagyis a Velencei hajókon érkez? keresztes hader? egy másik keresztény várost kísérelt meg megtámadni.

A gyülekez? hadak soraiban valahogy felröppent a hír, hogy mire készül a dózse. A hadjárat névleges vezére, Montferrati Bonifác kihátrált az els?, Zára ellen induló küldetés vezetése el?l – nyilvánvalóan nem kívánta szolgálni Velence hódító célját.

Az egész keresztes vállalkozás két t?z közé került: vagy Zára ellen indul, vagy vezet? nélkül széthullik a sereg és a negyedik keresztes hadjárat, ahogyan az el?z? három is, csúfosan elbukik.

Habár Velence egész addigi története nagy tengerészeti vállalkozások füzére volt, ezek egyike sem segítette el? oly mértékben a Köztársaság tengeri birodalommá válását, mint a negyedik keresztes hadjárat indulása, melynek els? összecsapásában – a dózse fondorlatosságának eredményeként – Zárát kényszerítették ismét fennhatóságuk alá.

Velence szemében mindez a h?béri jogok törvényes meger?sítése volt. Dél felé hajózva térdre kényszerítették Mugliát és Triesztet, adófizetésre kényszerítették Isztriát, Dalmáciát és Szlavóniát.

Zára kiköt?jébe Szent Márton ünnepén hajóztak be, és felkészültek a város bevételére. A várfalakról figyel? záraiak elrettentek a hatalmas hader? láttán és a megadás mellett döntöttek.

Szerencsétlenségükre azonban a város végül nem kerülte el az ostromot.

A pápa, értesülve a velenceiek tervér?l, kiátkozással fenyeget? levelet küldött követével Zárába.

A pápai átoktól fél? francia hadurak nem akartak a velenceiek oldalán, keresztény város ellen harcolni. Egy lovag a várfalak el?tt hangos kiáltással adta a városlakók tudtára: ha a velenceiekkel szemben meg tudják védeni magukat, akkor megmenekülnek. Ebben bízva a zárai követek -akiket a dózséval való béketárgyalások miatt küldtek a velenceiekhez- sarkon fordultak és hazamentek, a város pedig felkészült, hogy megvédje magát.

A dózse azonban sarokba szorította keresztes szövetségeseit: emlékeztette ?ket korábbi megállapodásukra: az adósságra, aminek törlesztését csak azért engedte elhalasztani, mert a hadurak segítséget ígértek a velenceieknek a zsákmányszerzésben.

A keresztény hadsereg vezet?i a pápai kiátkozás és a velenceiek felé tett ígéretük között ?rl?dve végül harcba szálltak Zára ellen Velence oldalán, a város pedig a keresztesek óriási túlereje ellen – annak ellenére, hogy Dalmácia egyik leger?sebb er?drendszere védte a várost –  nem volt képes kitartani. A keresztes hadurak teljesen kifosztották.

A velencei uralom nyomai Zára óvárosában

A keresked?állam számára kulcsfontosságú kiköt?város egészen a XVI. századig Velence fennhatósága alatt állt. Ezért díszeleg Velence jelképe, a szárnyas oroszlán a f?kapu boltíve felett, néhány épületen és közkutakon is, városszerte. Velence mindvégig h?bérbirtokként kezelte, adókkal sújtotta a várost, így lakói érthet? okokból szívesebben vállalták a magyar fennhatóságot, hiszen a Magyar Királyság nagyobb önállóságot engedett Zárának, és inkább szövetségesnek, mint h?bérbirtokának tekintette a várost.

Velence azonban er?sebb volt, a magyar uralom lassan visszaszorult. Hanem a Velencei uralom sem tartott örökké – a történelem könyvekb?l tudjuk, hogy az Oszmán Birodalom még Velence hatalmát is felülmúlta, és a Balkánt lassanként bekebelezve, Zára városát sem kímélte a szultán. Így egyik h?béres uralkodó karmai közül került a másikéba, és a függ? viszony még évszázadokig tartott. De a város viharos, háborúkkal tarkított történelme alatt a városban megmaradtak az emlékek, amik a velencei kort idézik.

zadar

A cikk Roger Crowley: Kalmárköztársaság cím? könyve alapján készült.

 

Fotógaléria